Minden jog fenntartva - Tamás Hartmann

Sony A7RIII bemutató

Miközben a Nikon és a Canon egymással van elfoglalva, addig szépen lassan beelőzik őket a MILC gépek. Az egyik legnagyobb konkurens a Sony, ugyanis jelenleg ő gyárt full frame szenzoros MILC gépet. Vagyis gépeket, mert Az Alpha 7 és 9-es széria is erről híres. Most a legújabb A7R harmadik kiadását próbálhattam ki a Fotoplus és a Sony Magyarország jóvoltából!

A Fotoplus tökéletes helyszínt választott a “Sony Kávézó” rendezvényének, hisz az egyik kedvenc stúdiómban, az nDustrial-ban került megrendezésre ez a laza bemutató. Első körben gyakorlatilag minden fontosabb technikai specifikációt és érdekességet lehetett megtudni az előadás első részéből, majd Erdélyi Gábor következett, aki mint profi fotós mesélt a saját tapasztalatairól a Canon-ról váltás óta. Az már ekkor látszott, hogy a társaság legalább kettő, de inkább négy részre osztódik. A keménymag maradt a technikai vonalon és száraz specifikációs kérdések mentén zajlott tovább a vita. Jómagam inkább Gábor gépváltásával kapcsolatos tapasztalatokra voltam még jobban kíváncsi, illetve arra, hogy a valóságban hogyan működik ez a gép. A negyedik kategória pedig igazából az volt, akik jót beszélgettek, szakmáztak, ismerkedtek, ettek-ittak és egy remek hangulatú estét töltöttek ebben a stúdióban.


Korábban már próbáltam a Sony A7R sorozatot, de alapvetően a fogása a működése, az ergonómiája annyira nem volt megnyerő. Még mielőtt DSLR-re váltottam volna, nekem is volt két digitális fényképezőgépem, így gyakorlatilag a tükörmentességgel járó valós élőkép hiánya nem újdonság számomra. Az A7R III fényképezőgépet viszont nagyon szokni kell. Elképesztően jól testre szabható, de mivel alapvetően szinte minden máhol, máshogy van, mint a saját eszközeimen, ezért már annak is örültem, hogy az exponáló gombot megtaláltam. 5-10 perc múlva viszont egész jól összebarátkoztam vele, ami főleg annak köszönhető, hogy leginkább egy tulajdonsága érdekelt. Ez pedig a “szemfókusz”! Erre nem igazán lehet szavakat találni! Akkora könnyebbség, segítség, hogy végre a pontos fókuszálásokkal nem kell annyit foglalkozni, hisz amint megtalálja a modell szemét, onnantól akár követi is a mozgásban (!) és gyakorlatilag nem téveszti szem elől. Ez egy tág blendés fotózás során, ahol nagyon kicsi az élsség mélysége, hatalmas segítséget ad.

Ez csak az egyik nagy különbség volt. A másik viszont, hogy az elkészült fotó döbbenetesen éles és remek dinamikatartománnyal rendelkezik. Színekben természetesen más, mint az én gépemmel készült fotók – persze most is kimaradt az, hogy ugyanazt, ugyanott, ugyanakkor lefotózzam a saját eszközeimmel -, de talán ez még előny is lehet, hisz egy kicsit mindig inspirálja az embert az újdonság hatása. Minden esetre az biztos, hogy a Sony A7R III remek képminőséggel rendelkezik, amit mindenképp érdemes lenne még természetes fények mellett is kipróbálni – már csak azért is, hogy még jobban kínozzam magam. 🙂

Az új A7R III tehát nagyon jó alternatíva a tudása alapján ebben az ársávban (1-1,5 millió forint), viszont a kialakítása, ergonómiája még markolattal (ezzel mindenképp ki fogom próbálni) sem tűnik igazi munkagépnek, ami bírja a strapát. Nem érezni a masszivitást, az elpusztíthatatlnaságot, vagy hogy legalább azt, hogy egy vízbe csobbanást kibírna! 🙂  Sokan a kisebb méretekből és a könnyebb tömegből fakadó előnyökről áradoznak, aminek van némi igazság alapja, mindaddig, amíg nem rakunk rá egy súlyos Sigma ART, vagy hatalmas fényerős teleobjektíveket. Egyszóval profi célok esetén összességében a méretelőnyöket nem feltétlenül lehet érezni. Viszont az EYE FOCUS hiányát minden egyes fotózáskor hiányolom – a jelenlegi gépemből

 

Ajánlott linkek:

Leave a comment